Ma már szinte mindenki tudja, mennyire fontosak a vitaminok az emberi táplálkozásban. Azzal azonban jóval kevesebben vannak tisztában, hogy ásványi anyagok nélkül a vitaminok semmilyen jótékony hatása nem érvényesülhet. Ha ásványi anyagok nincsenek jelen, a vitaminok nem képesek működni, a szervezet nem tudja asszimilálni, beépíteni őket.

Az ásványi anyagok fontosságát az is jelzi, hogy míg a szervezet képes néhány vitamin előállítására, ásványi anyagokat nem tud szintetizálni, azokat kívülről kell bevinni táplálkozás révén. Ha viszont bármely okból hiányoznak étrendünkből az ásványi anyagok, komoly zavar keletkezhet testünk egészséges működésében. Ilyenkor, illetve tartós és fokozott fizikai igénybevétel, megterhelő edzés és versenysport esetén táplálékkiegészítők formájában pótlásra van szükség belőlük.

Egyes ásványi anyagokból a szervezet nagyobb mennyiséget igényel. Ilyenek: a kalcium, a magnézium, a foszfor, a kálium, valamint a kloridok. Más ásványi anyagokból naponta mindössze néhány ezred vagy milliomod grammnyit használ fel testünk, ezek az úgynevezett nyomelemek azonban nem kevésbé fontosak egészségünk megtartásához. Ezt a szinergizmus jelensége magyarázza meg, vagyis az a körülmény, hogy az ásványi anyagok illetve a nyomelemek számos összetett kémiai reakcióban együttesen vesznek részt és erősítik egymás hatását. Tehát ha csupán egyetlen egy is hiányzik közülük, akkor a többi sem tudja megfelelően betölteni feladatát.

Az Egyesült Allamokban az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal, az FDA már évtizedekkel ezelőtt meghatározta 6 elemre vonatkozóan az ajánlott napi mennyiséget (RDA). Ezek: a kalcium, a jód, a vas, a magnézium, a foszfor és a cink. Az előbbieken kívül azonban a szervezet szabályozó mechanizmusainak megfelelő működéséhez még legalább 12 ismert elemre van szükség. Ezek az úgynevezett aktív elemek: a klór, a króm, a kobalt, a réz, a fluor, a mangán, a molibdén, a kálium, a szelén, a nátrium, a kén és a vanádium. (1989 óta már a szelén is létfontosságú elemnek számít az USA-ban, rá vonatkozóan is meghatározták az ajánlott napi mennyiséget.)

A különböző ásványok, illetve nyomelemek hatásairól a szakirodalomban köteteket írtak tele. Itt most csak arra szorítkozhatunk, hogy néhány mondatban szólunk a fontosságukról.

A kalcium és a foszfor együttesen az egészséges csontokért és fogakért felelős. A kalciumnak és a magnéziumnak pedig együtt a normális szívműködésben és vérkeringésben van fontos szerepe. A kalcium a vas felszívódásában is közrejátszik, segíti továbbá az idegrendszer működését, különösen az ingerületek vezetését. A magnézium nélkülözhetetlen az idegek és az izmok hatékony működéséhez, és fontos szerepet tölt be abban a folyamatban, amellyel a vércukor energiává alakul át. Króm nélkül nincs megfelelő szénhidrát-anyagcsere. A kobalt, a vashoz hasonlóan, elengedhetetlen a vörösvértestek képződéséhez. A réz nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a vas be tudjon épülni a hemoglobínba. A jód a pajzsmirigy megfelelő működéséhez szükséges. A mangán ahhoz kell, hogy bizonyos emésztőenzimek el tudják látni a feladatukat, valamint fontos szerepet játszik a pajzsmirigyhormon képződésében. A molibdén a szénhidrát- és a zsíranyagcserét segíti elő, továbbá a vas hasznosításáért felelős enzim fontos része.

A kálium a nátriummal együtt a szervezet só-víz háztartását szabályozza, normalizálja a szív ritmusát, és segít a test salakanyagainak kiürítésében. A szelén - az E-vitaminnal együtt - fontos antioxidáns, tehát lassítja a szövetek öregedését, továbbá segít megelőzni a rákos daganatok kialakulását. A cink ellenőrzi és irányítja a szervezetben az anyagcsere-folyamatokat, az enzimrendszerek munkáját, fenntartja a sejtek épségét, nélkülözhetetlen a fehérjeszintézishez.